(Fotó: cobrasoft)
Amint a most hatéves fiunk elkezdett beszélni egyből egyből feltűnt nekünk, hogy beszédfejlődése eltér a többi társáétól. Rosszul ejtett vagy felcserélt hangokat és néha egész sajátos szavakat képzett: pl: pü - helikopter vagy fá - "szomjas vagyok". A kezdet kezdetén persze más gyerekek is valószínűleg hasonló szavakat használnak, de a legtöbbjük idővel mégis kinövi ezeket.
A logopédus azzal nyugtatott minket, hogy ráér majd a fiunk 5 éves korában foglalkozni vele, mert a legtöbb gyermek beszéde addigra alakul ki, de ez annyira nem nyugtatott meg minket, hiszen még a nagyszülők sem értették hogy mit mond az unokájuk, és a többi korabeli gyereket figyelve még inkább elkeseredtünk. Úgy láttuk, hogy ezt a család mégsem hagyhatja annyiban, és bár a logopedia egyikünknek sem a szakterülete, mégis megpróbáltunk valamit kitalálni. Ami végül is igen jól sikerült, mostanra már szinte teljesen eltűnt a beszédhiba. Ezt az eredményt az alábbi öt lépés segített nekünk elérni:
1. Állítsunk össze egy listát a hibásan ejtett szavakból
Vegyünk egy papírlapot, amire összeírjuk a listát és ragasszuk ki egy jól látható helyre. Nekünk jó választásnak tűnt a hűtőajtóra tenni a listát. Mivel gyakran megfordulunk arra, nagyobb az esélye, hogy nem feledkezünk meg a papírlapról.
Erre a papírlapra minden helytelenül ejtett szóhoz felírtuk a helyes és a helytelen verziót is. Néhány példa a listánkról:
| lejön | jejön |
| próbál | kóbál |
| télapó | pélapó |
| ruha | ruva |
| cica | csicsa, tica |
| Laura | Laula |
Érdemes leírni a helytelen verziót is, hogy később emlékezzünk, hogy az út elején honnan is indultunk hetekkel v. hónapokkal korábban. Igen, ez egy lassú folyamat, aki gyors eredményt vár, az nézzen kevesebb TV reklámot! :p
2. Gyakoroljuk rendszeresen a helyes kiejtést
Amikor a hűtőnél jártunk, nagy eséllyel észrevettük a listát. Ilyenkor vettünk egy szót és először elmondtuk helyesen, majd megismételtettük a fiunkkal. Ha nem ment neki, akkor elmondtuk akár többször is minden alkalommal kérve, hogy mondja utánunk. Ha így sem ment, akkor megpróbáltuk szótagolva ismételtetni. Ha még ezek után sem lett jobb, de még mindig volt türelme, akkor vettünk egy másik szót a listáról és azzal próbálkoztunk.
3. Fő a türelem
Eredményt csak akkor sikerült elérni, amikor a fiunk is vevő volt a dologra, ezért folyamatosan figyeltük, hogy mikor un rá vagy kedvetlenedik el. Általában ha a kettő közül valamelyik bekövetkezik, hiába erőltetjük tovább, úgysem lesz semmi eredménye.
4. Fontos, hogy a gyerek vevő legyen rá
A fiunk az elején természetesen minden mást szívesebben csinált volna, csak hogy ne kelljen a helyes kiejtést gyakorolni. Ezért folyamatosan próbáltuk sikerélményhez juttatni, hogy neki is megjöjjön a kedve a gyakorláshoz: már a legkisebb javulásért, de magáért az igyekezetért is dícséret és gratuláció járt ("hát te ilyen ügyes vagy?", "még anya se tudná ilyen szépen kiejteni", stb.).
Az apró sikerélmények ilyenkor feltüzelték és volt, hogy ő kérte az újabb szavakat, hogy azokat is gyakoroljuk.
5. Folyamatosan frissítsük a listát
A legtöbb hibásan ejtett szót összegyűjtöttük, a listára az elmúlt kb. három év alatt 54 szó került. Mostanra eljutottunk odáig, hogy a szavak többségét jól ejti és már csak ritkán kerül fel újabb szó a listára.
Amikor aztán végre hibátlanul megy egy szó kiejtése, ünnepélyes keretek között kihúzzuk a listáról. Mind a szülőnek, mind a gyereknek nagy siker látni a hosszú munka gyümölcsét!
Írd meg, ha te is találtál más módszert a gyermekkori beszédhiba javítására!
